A monizmus filozófiai álláspont, amely felismeri a világ egységét, nevezetesen az abban szereplő összes tárgy hasonlóságát, a közöttük fennálló kapcsolatot és az általuk alkotott egész önfejlesztését. A monizmus az egyik olyan lehetőség, amellyel a világ jelenségeinek sokféleségét egyetlen létezés kezdete, a létezés közös alapjának fényében lehet figyelembe venni. A monizmus ellentéte a dualizmus, amely elismer két független alapelvet, és a pluralizmus, amely az alapelvek sokaságán alapul.
A monizmus jelentése és típusai
Van egy konkrét tudományos és ideológiai monizmus. Az elsõ célja az, hogy egységet találjon egy adott osztály jelenségeiben: matematikai, kémiai, társadalmi, fizikai és így tovább. A második feladat az, hogy egységes alapot találjon az összes létező jelenségre. Az ilyen filozófiai kérdés megoldásának jellege, mint a gondolkodás és a létezés aránya, a monizmust három fajtára osztják:
- Szubjektív idealizmus.
- Materializmus.
- Objektív idealizmus.
A szubjektív idealista a világot a személyes érv tartalmaként értelmezi, és az egységét látja. A materialista monizmus felismeri az objektív világot, az összes jelenséget az anyag létezésének formájaként vagy tulajdonságaiként értelmezi. Az objektív idealista felismeri mind saját tudatát, mind a határokon túl létező világot.
A monizmus fogalma
A monizmus olyan koncepció, amely egy anyagot felismer a világ alapjául. Vagyis a filozófia ezen iránya egyetlen elven alapul, ellentétben a dualizmussal és a pluralizmussal, olyan irányokkal, amelyek nem képesek igazolni a szellemi és az anyagi viszonyt. A monizmus e probléma megoldását a világ egységének, a létezés közös alapjának tekinti. Attól függően, hogy mi elismert ezen az alapon, a monizmust materialista és idealista részre osztják.
A monizmus elve
A monizmus arra törekszik, hogy egyetlen alapelvre redukálja a világ sokféleségét. Az ilyen törekvés egy mintának a reflexió eredményeként jelentkezik, amely akkor manifesztálódik, amikor az egészről a részekre mozog. Növekszik a nyitó tárgyak száma ebben a felosztásban, és sokszínűsége csökken. Például több sejt van, mint élő organizmusok, de a fajuk kisebb. Kevesebb molekula van, mint az atomok, de sokkal változatosabbak. A határérték átlépésével arra a következtetésre jutnak, hogy a sokféleség csökkenésének eredményeként, amikor egy tárgyon belül mozognak, teljesen homogén első szubsztrátum lesz. Ez a monizmus alapelve.
A monizmus alapelvei egy ilyen alapelv keresése. És ez a feladat rendkívül fontos a monizmus filozófiájának megjelenése óta. Heraclitus például állította, hogy minden tűzből áll, Thales - vízből, Democritus - atomokból és így tovább. Az utolsó kísérlet a világ alapelvének megtalálására és igazolására E. Haeckel a 19. század végén tette meg. Itt étert javasoltunk alapul.
A monizmus formái
A monizmus az alapvető kérdés megoldásának egyik módja a filozófiában, amelyet - figyelembe véve a világ keresett alapelvének megértését - folyamatos és diszkrét formára osztják. A folyamatos monizmus a világot írja le formája és szubsztrátja szerint, diszkrét módon szerkezete és elemei szempontjából. Az elsőt olyan filozófusok képviselik, mint Hegel, Heraclitus, Arisztotelész. A második képviselői a Democritus, a Leibniz és mások.
A monista számára az alapvető elv megtalálása nem a fő cél. Miután elérte a kívánt első szubsztrátumot, lehetőséget kap arra, hogy az ellenkező irányba mozogjon, részekről az egészre. Az általánososság meghatározása lehetővé teszi, hogy kezdetben kapcsolatot találjunk az elsődleges elemek, majd a bonyolultabb vegyületek között. Az elsődleges elemekből az egészbe történő mozgás kétféle módon hajtható végre: diakrónikus és szinkron.
Sőt, a monizmus nem csak szempont, hanem kutatási módszer is. Például a matematikai számok elmélete sok objektumát egy természetes számból származtatja. Geometria során egy pontot vesszünk alapul. Megpróbálták a monisztikus megközelítést egy tudomány keretein belül alkalmazni, amikor a világnézet monizmust fejlesztették ki. Így megjelentek azok a doktrínák, amelyek a mechanikus mozgást (mechanizmust), a számot (Pythagoras), a fizikai folyamatokat (fizizmus) és így tovább tekintették a világ alapjául. Ha nehézségek merültek fel a folyamat során, ez a monizmus pluralizmus általi tagadását eredményezte.
