Egy olyan ország sokoldalúsága, amelynek története elsősorban az őslakos népesség - a berberok - és a hódítók közötti évszázados konfrontációra épül, tükröződik Marokkóban. Monoton vallásos összetétel, ugyanakkor a nyelvi különbséget a marokkói lakosság képviseli. Ezenkívül a területek lakossága egyenetlen, ez csak hozzájárul a népesség sokszínűségéhez.
Az ország rövid története
Az állam csak a huszadik század második felében nyerte el függetlenségét. 1956-ig Marokkó Spanyolország, majd Franciaország, majd több arab állam része volt. Ezeken a területeken különböző időpontokban voltak Almoravids, Almohads, Alauts, Idrisids államok, amelyeket a Marinids és a Wattasids, a Saadites dinasztiák irányítottak.
Az ókorban a tengerpart fontos tranzitpont és kereskedelmi platform volt, és egy kicsit később a területeket névlegesen a Római Birodalom uralta. Ugyanakkor a mezőgazdaság aktívan fejlődött a modern állam északi részén, nagyvárosokat építettek: Banaza, Sale, Volubilis. Marokkó lakosságát, amely akkoriban főleg nomád törzsekből állt, a birodalom alig befolyásolta, bár névlegesen Róma alárendeltje volt.
Manapság az állam az Egyesült Államok fő szövetségese, és nem tagja a katonai szövetségnek. Az Oroszországgal folytatott diplomáciai kapcsolatokat több mint 2 milliárd dollár forgalom jellemzi (2010-től kezdve). Ezen felül az orosz állampolgárok vízum nélkül is megérkezhetnek Marokkóba.
A népesség dinamikája
A történelem, amely az őskorban nyúlik vissza, megkülönbözteti Marokkót. Az AD 150-ben a modern állam területén lakó népesség millió ember volt. A népek nagy vándorlása után a lakosok száma 300 millióról 3 millióról 500 millióra 2 millióra csökkent. Szinte a tizenhetedik század közepéig Marokkó lakossága 2, 7–4, 2 millió ember között volt.
Az aktív népességnövekedés a huszadik században kezdődött és folytatódik a mai napig. 1900-ban Marokkó lakossága 5, 1 millió lakos volt, és a hatvanas évek elejére a marokkóiak száma megduplázódott. A huszonegyedik század elején 30, 1 millió lakosa volt. A legfrissebb (2016-ra vonatkozó) adatok szerint Marokkó lakossága 35 millió ember.
Marokkói életkor és nemek felépítése
Marokkó tehetséges állampolgárainak száma 23, 2 millió, azaz 66, 1%. A nyugdíjkorhatárban részt vevő marokkók aránya mindössze 6, 1% (2, 1 millió ember), a 15 év alatti gyermekek körében 9, 7 millió (27, 8%). A férfiak és a nők száma megközelítőleg azonos, a nemek aránya 49, illetve 51%.
Társadalmi terhelési tényezők
Ez az arány a teljes társadalmi teher viszonylag magas százalékát adja. Így minden marokkói alkalmazottnak gondoskodnia kell másfélszor több áru és szolgáltatás előállításáról, mint amennyire szükséges.
A gyermekterhelési arány (potenciális pótlás) 42, 1%, ami biztosítja a progresszív nemi és életkori piramis típusát és a fiatalos népességet. A nyugdíjterhek arányát, amelyet úgy számítanak, hogy a fogyatékos népességet meghaladó népesség aránya a foglalkoztatott polgárokhoz viszonyul, Marokkóban 9, 2%.
Élettartam és írástudás
A polgárok várható élettartama (születéskor) 75, 9 év. A felnőtt népességnek csak 72% -a képes olvasni és írni, míg az erősebb nem 82, 6% -a, a gyenge 62, 5% -a. A fiatalok (15–24 éves) írástudók. A fiatalok körében az írástudás aránya 95, 1%.
Marokkó sűrűsége és népessége
Tekintettel a népességre (35 millió marokkói) és az állam területére (446, 5 ezer km 2, Nyugat-Szahara kivételével, vagy 710, 8 ezer km 2, ha a vitatott terület Marokkóba tartozik), kiszámítják Marokkó népsűrűségét. Ez a szám 70 ember négyzetkilométerenként, ami összehasonlítja az államot például Irakkal, Bulgáriával, Ukrajnával, Kenyával és Kambodzsával.
Az ország lakosságának nagy része az állam északi és nyugati részén koncentrálódik, a délkeleti régiók szinte lakatlanok, ahol a népsűrűség alig eléri az 1-2 embert négyzetkilométerenként. A marokkók fele városokban él, amelyek közül a legnagyobb a következő:
- Casablanca a legnépesebb város és a legnagyobb kikötő. Az állam lakosságának csaknem 10% -a él az agglomerációban.
- Rabat Marokkó kulturális és ipari központja. A városi lakosság 1, 6 millió ember.
- Marrakech a császári város, Marokkó negyedik legnagyobb.
- Fez a birodalmi városok közül a legrégebbi, Észak-Afrika legnagyobb kulturális és oktatási központja.
Marokkóban gyorsan növekszik a 10–100 ezer lakosú települések száma.
A népesség foglalkozása a település területétől függ. A városokban sokan foglalkoznak a szolgáltató szektorral (a teljes népesség 45% -a), vidéki területeken pedig gabonafélék és egyéb növények, citrusfélék és gyümölcsök termesztésével foglalkoznak. A marokkói körülbelül 40% -át a mezőgazdasági ágazatban foglalkoztatják.
Marokkó etnikai összetétele
Marokkó a harmadik legnépesebb arab ország a világon. A lakosok többsége (60%) arabok, és a berberek 40% -a, az őslakos népesség leszármazottja, szintén az országban él. Kis százalékban az európaiak (elsősorban francia, spanyol, portugál) és a zsidók alkotják.
Vallási összetétel
Marokkó az iszlámot állami vallásnak nyilvánítja, amelyet a lakosság 98, 7% -a vall be. A lakosok kis része a kereszténység (1, 1%) vagy a judaizmus (0, 2%) követője. Az iszlám szabályainak betartását a király ellenőrzi, és maguk a vallási rendek nem képezhetik alkotmányos reform tárgyát.
Marokkó lakossága meglehetősen vallásos, ám nem minden vallási szabályt tartanak be. Például a lakosság nagy része megfigyeli a ramadánt, de nem ad fel alkoholt (ideértve a böjtöt is). Mellesleg, a törvényben foglalt alkohol-ellenes politika enyhítése sok olyan külföldit igényel, akik állandó marokkói tartózkodási hellyel rendelkeznek.
