Mint mindenki, aki a gazdasággazdaságot tanulmányozta, tudja, hogy a pénz árucikk, bár nagyon specifikus. Számos meghatározás lépett fel ezzel a fogalommal, a tudományos és humoros dolgoktól kezdve, de lényegük ettől nem változik. Marx szerint a pénz mások munkájának kizsákmányolásához való jog bevétele. Sőt, mindaddig, amíg vernek vagy nyomtatnak, ilyen kizsákmányolás fennáll. És mindig lesznek olyan emberek, akiknek többük van, mint másoknak. És a hatalmi harc elválaszthatatlanul kapcsolódik a pénzharchoz. Az emberiség a saját kényelme érdekében azzal egyenértékű egységekkel állt elő, amikor az árukapcsolatok felmerültek. A mai piacon, amelyet a bonyolult nemzetközi pénzügyi és hitelviszonyok bonyolítanak, a pénz a különböző országokban értékcsökken. Ezt a jelenséget, a folyamat fokától függően, más néven hívják fel: infláció, hiperinfláció, alapértelmezés, stagnálás és még a gazdaság teljes összeomlása. Milyen mechanizmusok vannak ezeknek a folyamatoknak?
infláció
Bármely valuta vásárlóereje idővel csökken. És nem is a lebegő kamatlábakon alapuló jamaikai japán világpénzrendszer kérdése - pusztán a különféle bankjegyek értékarányát szabályozza. Ha értékeljük, hogy például az amerikai dollár hogyan veszítette el fizetőképességét az elmúlt három-négy évtizedben, akkor kiderül, hogy a többszörös visszaesésről beszélünk. Ugyanez vonatkozik a svájci frankra vagy a japán jenre. A pénz fokozatos leértékelődését inflációnak, a fordított folyamatot deflációnak nevezzük, amelyet a közgazdászok is negatív jelenségnek tekintnek. Ezen jelenségek mechanizmusa meglehetősen egyszerű. A gazdaság növekedésével egyre több pénz kerül forgalomba, a piac által nekik cserébe adott értékek egyre inkább hozzáférhetővé válnak a fogyasztók számára. Mindez a további fejlődés motorja. A 2-3% -on belüli infláció normálisnak és még kívánatosnak tekinthető.
hiperinfláció
Mindaddig, amíg a világ valutái aranytartalékkal rendelkeztek, azaz a Genova és a Bretton Woods valutarendszerének idején, beleértve az árfolyamokat és az árakat is, viszonylag stabil maradtak. Természetesen válságok és depressziók fordultak elő, néha nagyon fájdalmasak, de a dollár (sőt egy cent) továbbra is ára maradt, nagyon nehéz volt megszerezni. De azokban az országokban, amelyek elveszítették aranytartalékaikat (például Németországban az első világháború vereségét követően), a pénz gyorsan leértékelődött. Ezt a jelenséget száz és akár több ezer százalékban fejezték ki, és az utóbbi időben a tőke összege egy hónap alatt megvásárolhatott egy csomagot cigarettát, vagy akár egy doboz gyufát. Valami hasonló történt a hirtelen szétesett Szovjetunió volt polgáraival. A pénz ilyen lavinaszerű leértékelődését hiperinflációnak nevezzük. Ennek oka az állam pénzügyi rendszerének teljes vagy széles körű összeomlása, amelyet a nembiztosított bankjegyek és bankjegyeknek a Központi Bank által végzett ellenőrizetlen nyomtatása fejez ki.
alapértelmezett
Ez a fülünkre vonatkozó új kifejezés 1998-ban hullott az égen. Az állam bejelentette, hogy nem képes válaszolni az adósságkötelezettségekre, mind a külgazdasági szférában, mind az országon belül. Ezt a pillanatot hiperinfláció kísérte, emellett a volt Unió polgárai más mulasztás „varázsait” is érezték. A bolti polcok azonnal üresek voltak, az emberek vágyakoztak arra, hogy megtakarításaikat a lehető leggyorsabban költik el, miközben valami másat is vásárolhatnak rájuk. Számos vállalkozás csődbe ment, amelyek tevékenysége valamilyen mértékben a bankszektorhoz kapcsolódott. A hitelek kamatlába kozmikus nagyságrendre emelkedett. A viszonteladáson kívüli egyéb tevékenységek veszteségessé, majd veszteségesvé válnak, és végül egyszerűen lehetetlenné válnak. Az alapértelmezett érték a pénz értékcsökkenése, amelyet a nemzeti monetáris egységbe vetett bizalom teljes elvesztése okozott a hazai és a külföldi piacon. Ennek oka általában az ország pénzgazdálkodásának rendszerhibái. Más szavakkal: nemteljesítés akkor fordul elő, amikor a kormány több pénzt költ, mint amennyit a nemzetgazdaság képes fenntartani. A pénz leértékelődése Oroszországban, majd a Szovjetunió más korábbi köztársaságaiban más okokat okozott a megsemmisített nagy ország vagyonának általános megosztására (azok számára, akik ennek a folyamatnak voltak hozzáférése). „Klasszikus” mulasztás történt Mexikóban (1994), Argentínában (2001) és Uruguayban (2003).
Infláció és leértékelés
Az elmaradott és nem hatékony termelésű országok belföldi áremelkedése közvetlenül kapcsolódik a nemzeti valuta összeomlásához. Ha a fogyasztott áruk százalékos aránya magas importkomponenssel rendelkezik, a pénz minden bizonnyal leértékelődik. Ennek oka az a tény, hogy minden szükséglet megvásárlása a világ valutáira, különösképp az amerikai dollárra történik, amelyekkel szemben a nemzeti valuta árfolyama csökken. Azokban az országokban, amelyek kevésbé függenek a külső ellátástól, és magas a leértékelődés, az infláció csak az importált áruk választékában és a háztartási cikkek azon részében figyelhető meg, amelyben a külföldi alkatrészeket használják a termelésben.
Az infláció pozitív vonatkozásai …
A még jelentős méretű inflációnak nemcsak pusztító, hanem olykor gyógyító hatása is van a gazdasági folyamatokra. Az áremelkedés túllépése arra ösztönzi a takarékosokat, hogy ne a gyorsan olvadó készleteket „harisnyában” tárolják, hanem forgalomba helyezzék őket, felgyorsítva a pénzügyi folyamatokat. Az operátorok távoznak a piacról, akik számára a pénz értékcsökkenése katasztrofális tényező a tevékenységük alacsony hatékonysága miatt. Csak a legerősebb, legkeményebb és tartósabb marad. Az infláció egészségügyi szerepet játszik, megszabadítva a nemzetgazdaságot a felesleges ballaszttól olyan gyenge vállalkozások, valamint pénzügyi és hitelintézetek formájában, amelyek nem képesek ellenállni a versenynek.
… és alapértelmezett
Paradoxnak tűnhet, hogy a nemzeti pénzügyi rendszer teljes összeomlása is előnyös, ám ésszerű maggal rendelkezik.
Először is, a papírpénz értékcsökkenése nem azt jelenti, hogy más eszközök elveszítik értéküket. Azok a vállalkozások, amelyeknek sikerült fenntartaniuk a termelési potenciált súlyos sokkok esetén, egyre nagyobb figyelmet kapnak a külföldi és a hazai befektetők.
Másodszor, egy olyan állam, amely fizetésképtelenséget nyilvánított, ideiglenesen mentesül a bosszantó hitelezőktől, és erőfeszítéseit a gazdaság legígéretesebb ágazataira tudja összpontosítani. Az Alapértelmezés nagyszerű lehetőség arra, hogy „egy fehér lapról” indítsunk. Ugyanakkor a hitelezőket egyáltalán nem érdekli a csőd halála, éppen ellenkezőleg, inkább az adós segítségére törekszenek, hogy később pénzüket legalább részben megkapják.
