A logika létrehozta az ilyen gondolkodás törvényeit és szabályait, amelyek segítségével megállapíthatja az igazságot. Bármely logikai konstrukcióban hibák fordulhatnak elő. Ezeket fel lehet osztani önkéntelenül és tudatosan, pontosabban paralogismákra és szofizmusokra.
Figyelmetlenségi hiba
A paralogismus a logika szabályainak tudattalan megsértése figyelmetlenség vagy félreértés miatt. Az ókori görögből a kifejezést hamis következtetés miatt helytelen érvelésként fordítják le.
Arisztotelész egyszerre három fő kategóriába sorolta az paralogismusokat - hibákat a bizonyítás alapjában, módszerében, valamint az vitatható tézisek helyettesítését.
Most a paralogisztika Immanuel Kant által megállapított értékét használjuk. Kant szerint az paralogisztika téves következtetés a formában, tekintet nélkül annak tartalmára. Külön kiemelte a transzcendentális paralogismust is, amelyet hamis következtetésként határoztak meg, amelynek alapja az emberi gondolkodás. Más szavakkal, filozófiai hibáknak minősítve.
Szándékos hiba
A szofizmusok, eltérően az paralogisztikumoktól, szándékos logikai hibák, amelyek célja a vitában lévő ellenfél összetévesztése, hogy hamis állításokat adjunk valósnak.
Az ilyen hibák nem azonnal észrevehetők, de az ellenfél elvonja a figyelmét a főtől, és figyelmét kisebb és kisebb részletekre kapcsolja.
A "szofizmus" kifejezés az ókori Görögországból származott, ahol a szofiszticizmust, mint a vitákban való győzelem képességét külön művészetnek tekintették. Az antik szofisták kifejezetten átgondolt logikai hibákat és megsértéseket, valamint a hallgatókat érintő pszichológiai befolyásolás egyéb elemeit használtak. Az igazságot relatívnak tekintették. Csak a vélemény volt fontos számukra a vita során.
A szofizmusokat az abszurd és paradox jelenségek igazolására is felhasználták. Az abszurditást nevetségesnek és logikának nevezik. A paradoxonok az egyértelműség hiánya, egyes általánosan elfogadott alapelvek következetlensége következtében merülnek fel.
