Az a kíváncsiság, ami körülvesz minket, a világegyetem működésének megértésére tett kísérletek, valamint a vágy, hogy behatoljon a másik világ ismeretlen világába, mindig is jelezte az emberi elmét. Amikor az emberek érzik, megtapasztalják vagy megfigyelik valamit, ami másokkal történik, asszimilálódnak és megszilárdulnak, és nem csak azt akarják, hogy megértsék a helyzet állapotát, hanem azt is, hogy lehetséges-e megérteni az igazságot. A filozófia megismerése az egyik legérdekesebb kérdés, mert a filozófia az emberi agyban zajló és a tudás megszerzésére irányuló különféle folyamatok racionalizálására és magyarázatára törekszik.
A megismerés folyamata bonyolultabb, mint pusztán a tudás felhalmozása - kreatív, kulturális és társadalmi; Nemcsak ésszerű, hanem intuitív és szenzoros gondolkodási mechanizmusokat is magában foglal. Ezért van a filozófiában a kognitív probléma, amely az episztemológia vagy episztemológia elnevezésű speciális elméleti szakasszal foglalkozik. Az episztemológia, mint a filozófia speciális ágának kezdetét a Scot Ferrier vezette a 19. században. Ez a filozófiai tudományág mind a tudás megszerzésének módszereit és alapelveit megvizsgálja, mind pedig azt, hogy mi a megismerés, mi köze van a valós világhoz, van-e határok, és milyen kapcsolat áll fenn az ismert és azok között, akik tudják. Számos különféle tudáselmélet létezik, amelyek kritizálják egymást, és számos fogalmat kínálnak arról, hogy mi a tudás valódi és megbízható, milyen típusú és miért képesek vagyunk megismerni a világot és magunkat.
Röviden: a térség filozófusai azzal foglalkoznak, hogy megértsék, miért létezik a tudás; Hogyan lehet meghatározni, hogy pontosan ez a tudás, amelyben van bizonyosság és igazság, és nem felületes ítélet (vagy vélemény), sőt megtévesztés; hogyan fejlődik ez a tudás, és mi is a megismerés módszere? A filozófia a történelem folyamán rendkívül heves kérdés volt a tudás megszerzésének az emberre és az emberiségre gyakorolt jelentőségéről, függetlenül attól, hogy boldogságot vagy bánatot eredményez-e. De lehet, hogy a modern társadalom életében az új ismeretek elsajátítása olyan jelentős szerepet játszik, hogy ennek a társadalomnak a jelenlegi fejlődési szakaszát gyakran információsnak nevezik, különösen mivel az információs tér egyesítette az emberiséget.
A filozófia megismerése olyan folyamatnak tűnik, amelynek társadalmi, érték jellege van. A történelem azt mondja nekünk, hogy az emberek nemcsak készek voltak új tudás megszerzésére, hanem annak fenntartására is, annak ellenére, hogy nagyon gyakran fizetniük kellett és most kell fizetniük életükkel, szabadságukkal, a rokonoktól való elszakadással. Mivel ez egy folyamat, hasonló a filozófiában tanulmányozott egyéb tevékenységekhez, és - hasonlóan hozzájuk - a szükségletek (megértés, magyarázat), a motívumok (gyakorlati vagy tisztán intellektuális), célok (ismeretek megszerzése, az igazság megértése), eszközök (például megfigyelés, elemzés, kísérlet, logika, intuíció és így tovább) és az eredmények.
A filozófiai gondolkodás egyik legfontosabb problémája a kogníció fejlődése. A filozófia kezdetben megállapította, hogy az első típusú tudás naiv, a közismert tudás, amely a kultúra fejlődésének folyamatában tovább fejlődött, és a tudományos ismeretek és gondolkodás elméleti alapelveinek kialakulásához vezetett. Ugyanakkor a filozófia megkülönbözteti a filozófiai tudás alapelveit és módszereit a konkrét tudományos ismeretek tanulmányozása (a tudomány filozófia) között.
A filozófusok azt is meggondolták, hogy a megismerő alany milyen szerepet játszik a megismerés folyamatában. A filozófia megismerése nem csak egy személyt körülvevő vagy benne önállóan zajló dolgok és folyamatok tanulmányozása, hanem szellemi élete is. Tudva, az ember nem csak rájön, hogy valami külsőt tanul, hanem azt is, hogy ez a tanulmány magát érinti. Ezen túlmenően, különösen a humanitárius megismerés területén, a megismerő alany állapota, értékei és meggyőződései befolyásolhatják a megismerés eredményeit. A komplex probléma értékelésekor a különféle irányok filozófusai teljesen ellentétes következtetésekre jutottak. Például a pozitivisták a humanitárius ismereteket az objektívek hiánya miatt vádolták, míg a filozófiai hermeneutika képviselői éppen ellenkezőleg, a szubjektivitást a humanitárius ismeretek sajátos jellemzőjének tekintették, amely ennélfogva közelebb áll a közvetlenséghez, tehát az igazsághoz.
