Történelmileg történt, hogy a különböző államok különböző időszakokban különböző formákban védik a nemzeti érdekeket a világpiacon. A kiválasztott pozíció határozza meg az ország kereskedelempolitikáját és fontosságát a nemzetközi színtéren. A legismertebbek a protekcionizmus és a szabad kereskedelem. Ha az első a vállalkozók nemzeti érdekeinek védelme, a második a teljes cselekvési szabadságot jelenti a kereskedelemben.
A protekcionizmus a kormány politikája a hazai termelők érdekeinek védelme és az importált termékek behozatalának korlátozása érdekében. Szigorú formában ezt az export maximális ösztönzése és az importimport korlátozása vagy tiltása fejezi ki. A nemzeti ipart a külföldi termékekre kivetett magas vámok bevezetése védi. Egy ilyen politika a merkantilismus alapján jött létre.
Egyrészről a protekcionizmus nagyon jótékony hatással van a nemzeti termelőkre, ez lehetővé teszi számukra az importőrökkel való versenyt, és termékeik jövedelmező értékesítését. Az állam ilyen álláspontja azonban monopólium kialakulásához, az áruk minőségének romlásához vezethet. Sőt, előbb vagy utóbb a külkereskedelem jelentősen csökkenni fog, és maga az állam elszigetelten marad. Ezért a protekcionizmust gyakran helyettesíti a szabad kereskedelem, azaz a szabad kereskedelem.
Az importőrök és a hazai termelők közötti egyenlő feltételek kialakításának politikája gyakran pozitív eredményeket hoz. A nemzetgazdaság nyitottabbá válik, és a kapcsolatok a nemzetközi piacon észrevehetően javulnak. A különféle országok politikáinak elemzése után elmondhatjuk, hogy a protekcionizmus nem az egyetlen biztos módszer gazdasági helyzetének javítására. Pontosan a külkereskedelem liberalizációja járul hozzá az állam jólétéhez, pozitívan érinti mind a világközösséget, mind az egyes országokat.
A protekcionizmus Oroszországban a 17. században jelent meg, az első magángyár megnyitásával. Aztán a király sok panaszt kezdett kereskedni a kereskedőktől a külföldi kereskedőkkel szemben, amelyek miatt nem tudták eladni áruikat. Az első, aki hazai gyártókat védekezett, Aleksej Mihailovics, a többi kormányzó követte őt. Ő volt az, aki súlyos vámot rótt ki a külföldiekre, megmutatta nekik, hogy hol és hol kell kereskedelmet folytatni, bizonyos termékeket betiltottak.
Az exportot minden lehetséges módon I. Péter, Erzsébet, II. Catherine, I. Sándor, I. Miklós, II. Sándor, III. Sándor korlátozta. A protekcionizmus az akkori kereskedelmi kapcsolatok fő formája. A hazai termelők mecénását gyengítő uralkodókat nem tartották nagy tiszteletben, előbb vagy utóbb véleményüket kellett változtatniuk és korlátozniuk kellett az importot. A 19. század végén egy ilyen politika jó következményekkel járt, az orosz ipar pozíciója észrevehetően megerősödött. De a cár folyamatos beavatkozása a kapitalisták ügyeibe provokálta a hatóságok elégedetlenségét. Ezért nem meglepő, hogy sok gazdag vállalkozó erőteljesen támogatta, sőt szponzorálta az ellenzéki oldalt is.
