A 19. századi orosz filozófia számos különféle belpolitikai tanítást és ideológiai álláspontot képvisel. Az előző évszázad olyan gondolkodókat adott a világnak, mint M.A. Bakunin, P.Ya. Chaadaev, I.V. Kireevsky, F.M. Dostojevszkij, A.S. Khomyakov, K.S. Aksakov, T.N. Granovsky, A.I. Herzen, L.N. Tolstoy, K.N. Leontiev, V.G. Belinsky, N.V. Fedorov, valamint sok más kiemelkedő teoretikus.
A 19. századi orosz filozófia tükrözi azon tudósok ideológiai kutatásait, akik 2 ellentétes áramhoz - a nyugati és szlavofilizmushoz - tartoztak. Az utóbbi irányzat támogatói a hazai állam fejlődésének eredetiségéről beszélt, átalakították az ortodoxist, látva benne az ország társadalmi jövőjének hatalmas potenciálját. Véleményük szerint ennek a vallásnak a sajátosságainak lehetővé kellett volna válnia egyesítő erejévé, amely elősegíti a társadalom számos problémájának megoldását.
Az ortodoxia csodálatos hatalmába vetett hit természetes folytatása a politikai ötletek. A 19. század orosz filozófusai, akik a szlavofilizmushoz tartoztak, a monarchikus kormányzási formát tartották a legjobb megoldásnak a hazai állam fejlesztésének. Ez nem meglepő, mert az ortodoxia Oroszországban történő bevezetésének oka az volt, hogy meg kell erősíteni az autokratikát. Ennek a trendnek a támogatói között szerepelt a K.S. Aksakov, I.V. Kireevsky, A.S. Hörcsögök.
A 19. századi orosz filozófiát a nyugatiak politikai és erkölcsi nézete is jellemzi. A világi ateizmus és a materializmus támogatói tisztelgették Hegel munkáit, demokratikus nézetet képviseltek és a jelenlegi kormány radikális megdöntését támogatták. A forradalmi hangulatot e tendencia követői eltérő mértékben támogatták, ám ugyanúgy támogatták az autokrácia leküzdésének és a szocializmus fejlődésének gondolatát.
A nyugatiak az orosz megvilágosodás alapítóivá váltak, a hazai kultúra gazdagítását támogatták. E terület támogatói szintén prioritásnak tartották a tudomány fejlesztését. M.A. Bakunin, A.I. Herzen, V.G. Belinsky, N.G. Chernyshevsky feltárta ezeket az ötleteket. Az egyes szerzők elképzeléseinek megvan a maga sajátossága, ám hasonló gondolatok vezethetők vissza az elméleti írók írásaiba is.
A 19. századi orosz filozófia az orosz történelem értékes rétege. Manapság a politikai és társadalmi valóság nem szünteti meg több példát a fogalmak konfrontációjáról, amelyek több mint másfél évszázaddal ezelőtt felmerültek.
A 19. század oroszországi kultúráját jellemző ötletek kialakulásának és fejlődésének történetének ismerete lehetővé teszi számunkra, hogy új fényben látjuk a modernitás jelenségét, mint például a katonai-ipari komplexum bevezetését az iskolákba. Ennek a reformnak a támogatói a szlavofilok jelenlegi követői, az ellenzék pedig a 21. századi nyugatiak. A különbség a múltbeli helyzet és a mai Oroszország között az, hogy korábban az ellenkező áramlatok egyértelműen kialakultak és nem keveredtek egymáshoz. Jelenleg a jelenségek nem annyira egyértelmûek: például egy „szlavofil valóság” elrejtõzhetõ a nyugati megfogalmazás mögött. Például a világi államot Oroszország országának „alaptörvényévé” nyilvánítják, amely nem akadályozza meg az ortodox vallás képviselõit abban, hogy különleges kiváltságokat élvezzenek.
