A szkepticizmus egy filozófia, amely alapelveivel ellentétes a dogmatizmussal. Nyilvánvaló, hogy a filozófia tudományának ezt az irányát azért hozták létre, mert néhány ókori tudós sok halmozódást tárt fel az abban az időben már létező áramokra.
A szkepticizmus egyik első képviselője, Empiricus filozófiai munkájában elmagyarázta, hogy ebben az irányban lényegében a gondolkodás fő eszközei az elme és az érzések adatainak összehasonlítása, valamint ezen adatok egymásnak ellentmondása. A szkeptikusok megkérdőjelezték a gondolkodás minőségét, különösképpen a dogma létezésének és megbízhatóságának kételkedését - az igazságokat, amelyeket magától értetődőnek kell tekinteni, és amelyek nem igényelnek bizonyítékot maguk számára.
A szkepticizmus mint a filozófiai tudományág azonban egyáltalán nem tekinti a kétséget alapelvnek - csak a dogma támogatói ellen polemisztikus fegyverként használja. A szkepticizmus filozófiája ezt az alapelvet jelenségként vallja. Ezenkívül a szkepticizmust egyértelműen meg kell különböztetni a mindennapi (mindennapi), a tudományos és a filozófiai szemponttól.
Napi értelemben a szkepticizmus úgy magyarázható, mint egy ember pszichológiai állapota, szituációs bizonytalansága, valami kétség. A szkeptikus ember mindig tartózkodik kategorikus ítéletektől.
A tudományos szkepticizmus egyértelmű és következetesen ellentmond azoknak a tudósoknak, akik ítéletükben nem támaszkodtak empirikus bizonyítékokra. Különösen ez vonatkozik az axiómákra - tételekre, amelyek nem igényelnek bizonyítást.
A filozófia szkepticizmusa egy olyan irány, amelynek követői, amint azt fentebb megjegyeztük, kétségeket fejeznek ki a megbízható tudás meglétéről. Mérsékelt formájában a szkeptikusok csak a tények ismeretére korlátozódnak, és minden hipotézis és elmélet vonatkozásában visszafogottak. Számukra a filozófia, beleértve azt is, amelyet követnek, egyfajta tudomány jellegű költészet, de nem a tudomány a legtisztább formájában. A híres nyilatkozat ehhez kapcsolódik: „A filozófia nem tudomány!”
Szkepticizmus a filozófiában: Hogyan alakult az irány
A szkepticizmus története hanyatlás, fokozatos kimerülés. Ez a tendencia az ókori Görögországból származott, nagyon jelentéktelen szerepet játszott a középkorban, és újból újjászületett a reformációs korszakban (a görög filozófia helyreállítása során), amikor a szkepticizmust az új filozófia enyhébb formáira, például szubjektivizmusra és pozitivizmusra születették.
Szkepticizmus a filozófiában: képviselők
A görög szkeptikusok iskolájának alapítója Pirron, aki néhány vélemény szerint általában Indiában tanult. Ezenkívül az ősi szkepticizmust a metafizikai dogmatizmusra válaszul olyan filozófusok képviselik, mint Arkesilaus (középiskola) és az úgynevezett „késői” szkeptikusok Agrippa, Sextus Empiricus, Enesidem. Különösen, Enesidem egy időben a szkepticizmus tíz útját (alapelveit) jelölte meg. A hat első a különbség az emberek, az egyes államok, az élőlények, az érzékszervek, a helyek, a helyek, a távolságok, a jelenségek és azok kapcsolatai között. Az utolsó négy alapelv: egy érzékelt tárgy vegyes létezése másokkal, általában a relativitáselmélet, bizonyos számú észleléstől való függőség, függőség a törvényekből, az erkölcsből, az iskolai végzettségből, a vallási és filozófiai nézetekből.
A középkor és az újkor szkepticizmusának legfontosabb képviselői: D. Hume és M. Montel.
Szkepticizmus a filozófiában: Kritika
Különösen a szkepticizmus kritikájával foglalkoztak Lewis Vaughn és Theodor Schick, akik írták: mivel a szkeptikusok annyira nem biztosak abban, hogy a tudás bizalmat igényel, akkor honnan tudhatják, hogy ez igaz. Logikus, hogy nem tudják ezt. Ez a kérdés komoly okot adott a szkepticizmus állításának megkérdőjelezésére, miszerint a tudás minden bizonnyal bizonyosságot igényel. A logikai törvények szerint nemcsak a szkepticizmusban lehet kétségbe vonni, hanem egészét is kihívást jelenthet. De mivel a valóságunk messze nem csupán logikai törvény (az életünkben van hely az oldhatatlan és megmagyarázhatatlan paradoxonok számára), inkább óvatosan hallgatták ezt a kritikát, mert "nincsenek abszolút szkeptikusok, ezért egyáltalán nem szükséges, hogy egy szkeptikus megkérdőjelezzék nyilvánvaló dolgokat".
