A tizenkilencedik század negyvenedik éve „csodálatos évtizedként” ment a történelembe - a fokozott ideológiai viták és a folyamatos szellemi törekvések idejeként. Az orosz intelligencia mintha „álomból ébredjen”, lehetőséget adva a társadalmi és filozófiai gondolkodás aktív fejlesztéséhez.
Az egész mentális élet a fővárosban - Moszkvában volt koncentrálva, ahol a korszak vezető szereplői A. Herzen, P. Chaadaev, A. Khomyakov kifejtették liberális - idealista társadalmi nézeteiket, vitákat és vitákat vezettek. A moszkvai egyetemi hallgatók nagy szerepet játszottak Oroszország életében. Új véleményt fogalmaztak meg Oroszország fejlõdésének történetéről és annak Európával való kapcsolatáról. Fokozatosan a megbeszélések résztvevői két körbe oszlanak, polemisztikus nevekkel: szlavofilok és nyugatiak.
Ezt a két áramot egymás között állandóan polemizálták. Vita tárgya az orosz állam múltja és jövője volt. Az orosz filozófia szlavofiljai és nyugati részesei voltak értelmezésükben atyájuk múltjának idején, különlegessé téve őket az európaiaktól. Az első dicsérte a régi orosz állam fényes eszményeit. A nyugatiak azt a véleményt fejezték ki, hogy a régi európai hatalmakban a történet teljesen ellentétesen bontakozott ki, mióta bizonyos pozitív eredményeket hoztak. Teljes mértékben tagadták azt az elképzelést, hogy összehasonlítsák az orosz múltot a nyugati országok nagy középkorával. Néhányan idealizálták a múltat, mások csak sötét színekkel festették.
Szlavofilok és nyugati átalakítók. Mi egyesítette ezt a két filozófiai irányt?
Mindketten nagyon kritikusak voltak a jelenről. Nem voltak hajlandóak megérteni és elfogadni az akkor működő Nikolaev rendszert: jobbágykodás, kül- és belpolitika, forradalmi átalakulások. Szavak és cselekedeteik célja a sajtó, a beszéd, a lelkiismeret és a közvélemény szabadságának megvédése volt a jelenlegi politikai helyzetben.
A nyugati és a szlavofilok közötti vita a jövőre is vonatkozott. Az első, aki Péter 1. cselekedeteit csodálta, az orosz állam európai modellre való fejlődésén reménykedett. A hatóságok és a társadalom fõ feladata véleményük szerint az volt, hogy az ország érzékeltesse a társadalmi-gazdasági élet elõrehaladott formáit, amelyek a nyugat-európai hatalmakra jellemzõek. E célok elérése érdekében el kellett szüntetni a jobbágy-rendszert, eltörölni a jogi osztályok megkülönböztetését, nagyobb szabadságot kellett adni a vállalkozásnak, korszerűsíteni a helyi önkormányzatot és demokratizálni az igazságszolgáltatási rendszert.
A szlavofilok elítélt Pétert a társadalomba bevezetett erőszakért és állításért. A társadalmi problémák megoldása és a proletariátus általi megszabadulás, amelyet láttak a közösségi rendszer létrehozásában. Ötleteik megvalósítása érdekében a szlavofilok készek voltak forradalomra. Az Oroszország és Európa kategorikus megkülönböztetésének gondolatára támaszkodva kritizálták a nyugati individualista elvet, nagy reményeket fűzve az orosz nép életének közösségi elveinek kialakításához.
Az ortodoxia idealizálására a szlavofilok a protestáns és katolicizmust kritizálták. Azt hitték, hogy Oroszország feladata az, hogy életét valódi keresztény alapelvekre építse, és létezésének alapelveit világszerte átadja a hívõknek. Az országnak megnyitnia kell az utat az egész emberiség számára az igazi egység és testvériség számára - a kollegialitáshoz, vagy, amint Khomyakov elmondta: "az egység szabadsága az ortodox hit által".
Szlavofilok és nyugatiak - mivel a válság alatt Oroszország jobbágyában merültek fel, ez a két mozgalom tükrözte a liberális társadalom rétegeinek azon vágyát, hogy holisztikus elméleteket dolgozzanak ki az orosz állam átalakulásáról.
