Manapság az olajtermelés és az olaj újraelosztásának kérdései vannak a meghatározó tényezők a termékek és nyersanyagok világárainak kialakulásában, az árfolyamok globális árajánlatának meghatározásában, sőt az egész régió gazdasági növekedésének vagy hanyatlásának ütemében. És az OPEC-országok játszják a fő szerepet ezekben a folyamatokban.
Az OPEC kialakulásának története és okai
A Kőolaj Exportáló Országok Szervezete, amelyet az orosz szegmensben jobban ismert, mint a Kőolaj Exportáló Országok Szervezete (OPEC), 1960-ban nyúlik vissza. Ezután 5 ország úgy döntött, hogy létrehoz egy struktúrát, amely szabályozza a termelési mennyiségeket és a hordó költségeit a nemzetközi olajtermékek piacán. Egy ilyen megállapodást öt állam írt alá, amelyek Venezuela, Irak, Szaúd-Arábia, Irán és Kuvait lett. Később még több ország csatlakozott hozzájuk, és a kilencvenes évek elejéig számuk 13 tag volt.
A 20. század utolsó évtizedében az OPEC-országok elhagyták Ecuadort (1992) és Gabont (1994), ám az első helyreállította tagságát 2007-ben. Indonézia belső okokból is úgy döntött, hogy 2009-ben megszünteti tagságát a szervezetben. Ma a szervezetbe tartoznak Venezuela, Irak, Szaúd-Arábia (az olajtartalékok vezetője), Irán, Kuvait, Algéria, Angola, Ecuador, Katar, Líbia, Egyesült Arab Emírségek és Nigéria.
Az OPEC-ben tagsággal rendelkező országoknak alapvetően két célja van: kényelmes árkategória létrehozása az olajtermeléshez és a kvóták újraelosztása az export számára. De ugyanakkor ezeket az államokat nem zavarja, hogy vezető pozíciójukat politikai célok elérésére használják fel. Ezen akciók egyértelmű példája az Egyesült Államok elleni embargó bevezetése volt 1973-ban, Izraelnek az arab-izraeli konfliktusokban való aktív támogatása miatt. Egyes elemzők általában úgy gondolják, hogy a huszadik század gazdasági válságának nagy részét ez a konkrét szervezet váltotta ki.
Az OPEC-országok saját gazdasági helyzetük alapján szabályozzák a "fekete arany" előállítását. Az ilyen intézkedések indokoltak, mert a legtöbb államban az olajtermelés és az export képezi az ország költségvetési bevételeinek fő alakító sorát.
Erő és gyengeség
Minden ország, amely az OPEC tagja, bizonyos kihívásokkal néz szembe. A szakértők négy fő kategóriát különböztetik meg: a népesség súlyos társadalmi gradációját, a technológiai lemaradást, az elmaradott nemzeti képzési rendszert és a szuperhaszon indokolatlan felhasználását.
A népesség életszínvonala szerint az OPEC országait feltételesen két csoportra osztják: szupergazdagok és szegények. Ráadásul a magas életszínvonalú országokban hiányzik a népesség, míg a szegény országokban az emberek száma meghaladja az ésszerű korlátokat. E tekintetben az előbbiek jelentős külföldi befektetéseket kapnak, míg az utóbbiak külföldi adományozókktól függenek. Az ilyen szétválasztás elkerülhetetlenül bizonyos nézeteltéréseket idéz elő a fejlesztési stratégia kidolgozása során.
Főként az olajtermelésre összpontosítva, sok OPEC-tag elfelejti a saját bázisuk technológiai fejlesztésének szükségességét. Ebben az esetben csak Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek kiemelkednek. Ezek az országok időben képesek voltak a nemzeti tudomány átcsoportosítására, hogy növeljék a technológiai bázis szintjét. A fennmaradó államok a koncessziós megállapodások alapján együttműködő külföldi társaságok segítségére támaszkodnak.
Az előző problémától egyenletesen kilépve magasan képzett személyzet hiányzik, amely hatékonyan végrehajtaná a legújabb fejlesztéseket és optimalizálná az olajtermelési folyamatot. Az ilyen szakembereket elsősorban külföldről vonzzák, ami gyakran félreértésekkel jár a helyi lakosság körében.
E három probléma ellenére van még egy ellentmondásos pont - az olaj és annak termékeinek eladásából származó többletnyereség. Tőlük az euforia szó szerint a huszadik század teljes második felében tartott. A pénzt ésszerűtlenül költötték el, és nemcsak az állami költségvetés bevételi forrásainak fejlesztésébe fektették, hanem teljesen kompromisszumok nélküli projektekre. Egy adott ideig a helyzet megváltozott: a szegény országokban a forrásokat gazdasági és társadalmi programokba fektetik (bár nem mindig hatékonyan), a gazdag országokban pedig más jövedelemforrások fejlesztésére.
A Kőolaj Exportáló Országok Szervezete (OPEC) valóban ma hatékony eszköz mind a gazdasági, mind a politikai folyamatok manipulálására. A tagállamok belső problémái azonban nem teszik lehetővé a hatékony fejlődést. Az erősség és a gyengeség ellentmondásai elveszítik az olajipar vezető pozícióját, ha azokat nem szüntetik meg.
