Az ember társadalmi lény, és kommunikáció nélkül nem létezhet. Minden kommunikáció fellebbezéssel kezdődik, és ajánlatos udvarias formát használni a beszélgetőpartnerhez intézett fellebbezéshez. Ma az idegenekkel folytatott beszélgetés a "férfi", "nő", "lány", "tisztelt", "hölgy", "nagybátyja" és hasonlók szavakkal kezdődik, amelyek lényegében nem az etikett normák.
Egy másik lehetőség az idegennel folytatott beszélgetés elindításához a hívás elmulasztása lehet, ebben az esetben a beszélgetés olyan mondatokkal indul, mint például "kérlek (kedves)", "bocsáss meg" és hasonlók, amelyek nagyjából szintén nem hangzik nagyon udvariasan. És a viszonylag közelmúltban, mintegy száz évvel ezelőtt, a beszélgetés megkezdése érdekében ki lehet használni az „uram” vagy „asszony” tiszteletteljes bánásmódját.
Asszonyom és monsieur
A asszony asszony és a monsieur a tiszteletteljes bánásmód női és férfi formái, amelyeket széles körben alkalmaztak a forradalom előtti Oroszországban, a kormányellenes tüntetések 1917-ig történő megkezdéséig. Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban a fellebbezés férfias formáját fogjuk használni, ami azt jelenti, hogy minden, amit mondtak, egyaránt vonatkozik e szó nőies formájára.
Tisztelettel: az "uram" cím történt, miközben a "szuverén" szót az első szótag elvetésével csökkentette. Ez a két kifejezés, amelyek az etikett-fellebbezések, azonos jelentéssel bírnak, és a "szuverén", és ennek megfelelően "uram" szó szó szerinti értelmezése vendégszerető házigazda.
Milyen esetekben alkalmazták ezt a kezelést?
A Monsieur olyan fellebbezés, amelyet a beszélgetőpartner tiszteletének hangsúlyozására használtak. Leginkább az értelmiségre, a társadalom felső rétegeire - "nemesi vér" vagy nemes származású emberekre - alkalmazták. Általános szabály, hogy azok az emberek, akik nem tartoznak az arisztokratikus családokhoz, még ha anyagilag is biztonságban vannak (például kereskedők), nem használják ezt a fellebbezést. A császári Oroszországban számukra azonban etikettek szóltak - például a "barátságos" szó.
Ezt a szót, valamint a "fiú", a "hölgy" és a "fiatal hölgy" kifejezéseket akkor használták, amikor név és vezetéknév megadása nélkül kellett valakihez fordulni. Névre való hivatkozásként, mint ma, az "úriember" és "szerető" szavakat használták.
