A tudományos ismeretek alatt a környező valóság objektív törvényeinek tudományos módszerekkel történő azonosításának folyamatát értjük. Szokás megkülönböztetni a tudományos ismeretek empirikus és elméleti szintjét.
Az empirikus tudás a valóság közvetlen, „élő” tanulmányozása a világ tárgyainak és jelenségeinek megfigyelése, összehasonlítása, kísérletezése és mérése révén.
Úgy gondolják, hogy a tények osztályozása empirikus tudás, de az empirikusan megszerzett anyagokkal való munka az elméleti tudás területéhez tartozik. Ez a tudás szintje közvetett, eltérő módszertant és terminológiai készülékeket használnak. Absztrakt kategóriákat és logikai konstrukciókat használ.
A megismerés empirikus és elméleti szintje elválaszthatatlan. A tudományos ismeretek nem lehetnek csak elméleti és csak empirikusak, ugyanis lehetetlen a kereket csak egy félgömb segítségével gördíteni.
Így empirikusan meg lehet vizsgálni a valós világban létező konkrét tárgyak fizikai és kémiai tulajdonságait: például több szikladarabot. Az összehasonlítás, megfigyelés, kísérlet és az empirikus tudás más módszereinek alkalmazása során kiderül, hogy ezeknek a fragmentumoknak a tulajdonságai azonosak. Ebben az esetben elméleti szinten egy hipotézist lehet feltenni, amely szerint minden kőzetnek, amely a meghatározott tulajdonságok teljes komplexumához hasonló fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik. Ennek a hipotézisnek a megerősítéséhez meg kell ismételni az empirikus módszereket, és a kísérlethez választania a szikladarabokat, amelyek jeleket adtak. Ha azonos tulajdonságokat fedeznek fel, akkor a hipotézist megerősítettnek tekintik, és jogot kap arra, hogy törvénynek nevezzék, amelyet elméletileg megfogalmaznak.
Különösen specifikus a társadalmi jelenségek elméleti és empirikus ismerete. A nehézség a vizsgált tárgy jeleinek és tulajdonságainak azonosításában rejlik, mivel a társadalmi jelenségek természete radikálisan különbözik a pontos tudományok tárgyainak jellegétől. A társadalmi jelenségek mintázatainak azonosításához meg kell vizsgálni a vizsgált jelenség szempontjából jelentős események történetét és a vizsgált csoport reakcióját. Például egy olyan társadalom tagjai, amelyben nincs a magántulajdon, és amely elégedetlen a hatóságok tevékenységével, forradalmi mozgalmat indíthat. Úgy tűnik, hogy a hatalomváltás erőszakos módszere természetes reakció az állam önkényességére, ám ha birtokukban van még a túléléshez szükséges minimális áruk, ugyanazok a polgárok félnek elveszíteni őket a puccs alatt, ami azt jelenti, hogy sokkal kisebb mértékben lesznek hajlandóak forradalomra. Így a társadalmi jelenségek elméleti és empirikus ismerete gyakran sokkal bonyolultabb, mint a természettudományokkal kapcsolatos jelenségek vizsgálata.
A tudományos ismeretek szükségesek a világ tanulmányozásához. Ezeket a szinteket alkotó módszertan használata lehetővé teszi minták levezetését és az események előrejelzését, valamint biztonságosabbá és boldogabbá teszi az ember életét.
