Ma sok országban sokféle reform folyik. Mindegyikük célja az életminőség, a gazdasági növekedés és így tovább javítása. Van azonban egy fontos tényező, amelyet forrásnak tekintünk, és amely segít a reformok negatív következményeinek leküzdésében - a munkatermelékenység szintje.
A kifejezés megnevezése
Fontos itt kezdeni azzal a ténnyel, hogy a munkatermelékenység más szavakkal a termékenység. Két módon lehet mérni. Vagy az egy adott időben elkészített áruk fogyasztási értékének összege alapján, vagy az árucikkek egy egységének létrehozására fordított idő alapján.
A mai napig a munkatermelékenységnek két fő típusa van - az élő és az aggregált. Az élő munkaerő termelékenysége az az idő, amelyet a termék előállítására fordítanak egy adott vállalkozás egy adott területén. Az összesített munkatermelékenység is fennáll. A megélhetési költségekben mérik és megvalósulnak, azaz a múltban, a munkában.
Célszerű növelni a munkatermelékenységet, ha az élő foglalkoztatás aránya csökken, de a megvalósult munkaerő összmennyisége növekszik.
És mi van az egyes vállalkozásokkal külön-külön? Itt a munkavállalók munkatermelékenységének szintjét az alkalmazottra vagy időegységre eső output mutatóval kell mérni.
Vállalkozás és munka
Érdemes megjegyezni, hogy a munkatermelékenység szintjét más módon is meg lehet határozni. Ez a tényleges termelési mennyiség és a tényleges vállalkozások alkalmazottainak száma aránya. Van egy bizonyos sajátosság egy ilyen mutatónál - ez közvetlenül tükrözi az élő munkaerő megtakarítását, és közvetetten a társadalmi munka megtakarítását is tükrözi.
A mutató numerikus együtthatójának meghatározásához használhatja az általános egyenletet, amely így néz ki:
Péntek = P / T.
Ebben az esetben Pt a munkatermelékenység, P a termelés volumene bármilyen formában, és T a termelésére költött élő munkaerő mennyisége.
A jellemző. Kiadott áruk mennyisége
A munkatermelékenység szintjének mutatói két fő paraméterrel jellemezhetők. A fő mutató az egy bizonyos időtartamra kiadott áruk mennyisége. Ez a mutató a fő, a leggyakoribb és egyetemesebb a teljesítményt leíró összes többi jellemző között. Itt érdemes megjegyezni, hogy a termelés fizikailag mérhető, de a normalizált munkaidő szempontjából is. Az indikátor választása az összes gyártott termék számlálásához kiválasztott egységektől függ.
A termékek összetettsége
A munkaerő termelékenységének második mutatója, amely a legfontosabb, a gyártott termékek összetettsége. Ez az arány kifejezi azt az időtartamot, amelyet egy árucikk kiadására fordítanak. Ezen felül ez az ellenkező mutató. Ennek a szabványnak számos jelentős előnye van:
- elősegíti a közvetlen kapcsolat megteremtését a gyártás során a kibocsátás és a munkaerőköltségek között;
- lehetővé teszi két tényező szoros összekapcsolását, például a teljesítmény mérését és a növekedéshez szükséges tartalékok meghatározását;
- lehetővé teszi, hogy összehasonlítsa ugyanazon termék gyártásának költségeit ugyanazon vállalkozás különböző üzleteiben.
A munkatermelékenység szintjének kiszámítását, nevezetesen a termelési mutató és a munkaerő-intenzitás kiszámítását a következő képletek képviselik:
b = W / T, ahol: B egy bizonyos időtartamon belül kiadott áruk teljes mennyisége, B az áruk gyártása utáni költsége, T az egy árucikk gyártására fordított idő.
A második formula szinte azonos:
t = T / V, ahol: t a termékek gyártásának összetettsége.
Javítandó tartalékok
A munkatermelékenység fokozásának elérési útjainak meghatározása a vállalkozások elemző központjainak legfontosabb feladata. Ezért a mai hazai vállalkozás hatalmas helyzetében van speciális tartalék-osztályozás erre a növekedésre.
Az első lehetőség a műszaki színvonal növelése. Számos olyan terület létezik, amely a műszaki fejlődést jelenti. Ez lehet a gyártás gépesítése és automatizálása, új technológiai megoldások bevezetésének lehetősége a munkafolyamatban, valamint a termékek szerkezeti tulajdonságainak javítása. Ez magában foglalja mind a késztermék minőségének, mind annak előállításához szükséges alapanyag javítását. Egyes esetekben az új energiaforrások bevezetése befolyásolja a munkatermelékenység szintjét.
Munkaügyi szervezet és környezeti feltételek
A munkaerő növelésének egyik módja a termelés és a munka megszervezésének javítása. Ebben az esetben a meglévő munkaerő javulását és új munkaerő felvételét jelenti. Ezenkívül javíthatók a normák és a szolgáltatási területek, csökkenthető azoknak a munkavállalóknak a száma, akik szisztematikusan nem felelnek meg a normáknak. Nagyon fontos, hogy megakadályozzuk az ilyen hiányosságokat, mint például a személyzet fluktuációját, azaz a munkavállalók folyamatos pótlását. Időmegtakarítás céljából tanácsos a számvitel és a számítástechnika területén végzett összes számítás teljes gépesítését elvégezni.
Egy másik fejlesztési lehetőség a külső, természetes körülmények megváltozása. Ebben az esetben arról a tényről van szó, hogy végre kell hajtani a szocializációs folyamatot, és alkalmazkodni kell a vállalkozás átlagos munkavállalójának igényeihez. Mindenekelőtt ez vonatkozik olyan iparágakra, mint az olaj, a gáz, a szén, az érc és a tőzeg. Kisebb mértékben (de ennek ellenére ez a kikötés vonatkozik más ágazatokra is), ez vonatkozik a mezőgazdaságra és a közlekedésre.
Egyéb növekedési lehetőségek
Az egyik irány, amely elősegítheti a munkatermelékenység növekedését, a termelés szerkezeti változása. Ez magában foglalja az egyes termékfajták részarányának megváltozását, a termelési program bonyolultságát, például az összes vásárolt félkész termék vagy az áruk alkatrészeinek teljes arányát.
A munkaerő fejlődésében fontos szerepet játszik a társadalmi infrastruktúra. Ha nem, akkor létre kell hozni, és meg kell fejleszteni a meglévőt. Ennek az infrastruktúrának meg kell oldania a pénzügyi problémákat, a bérek időben történő kifizetésével járó nehézségeket. Ennek a struktúrának a feladata számos egyéb kérdést is magában foglal majd, amelyek mind a vállalkozás, mind a rajta dolgozó munkacsoportok igényeinek kielégítéséhez kapcsolódnak.
Átlagos teljesítmény
A munkatermelékenység átlagos szintjét számos paraméter határozza meg. Mindegyik a fent említett, a munkatermelékenységet jellemző két fő mutató egyikére vonatkozik. Itt egy bizonyos ideig áruk gyártásáról beszélünk:
- Az első az áruk átlagos előállítása egy órán belül. Ebben az esetben az átlagérték meghatározásához el kell osztani a gyártott termékek számát a kiválasztott időtartamra az ugyanabban az időszakban ténylegesen ledolgozott órák számával.
- A munkatermelékenység szintjének dinamikáját az átlagos napi termelés határozhatja meg. Ami a számításokat illeti, ebben az esetben is el kell osztani a késztermékek számát egy bizonyos ideig, de nem a ténylegesen ledolgozott idő összegével, hanem a ténylegesen ledolgozott személy-napok számával. Fontos itt hozzátenni, hogy az embernapok által ténylegesen ledolgozott órák magukban foglalják mind a munkára eltöltött nettó időt, mind az ebédszünetek, a műszakban tartott szünetek, valamint az esetleges leállás idejét. Ebben az esetben egyértelműen látható, hogy az átlagos napi teljesítmény nagyban függ az óránkénti teljesítmény szintjétől és a munkavállaló munkanapjának hosszától.
A vállalkozás munkatermelékenységi szintjének utolsó mutatója ebben az esetben az egy hónapos átlagos termelési ráta. Azonnal érdemes megjegyezni, hogy a negyedév vagy egy év teljesítményét ugyanúgy kell kiszámítani. A hónap, negyedév vagy év munkaképességének kiszámítását úgy számítják, hogy a kiválasztott időszakra vonatkozó outputot elosztják a dolgozók, alkalmazottak stb. Átlagos bérszámával.
Link mutatók
Ennek a három átlagnak határozott összefüggése van. Tehát az átlagos napi teljesítmény az átlagos óránkénti teljesítmény és a munkanap átlagos hosszának szorzata. A munkavállalónkénti havi átlagos termelés az átlagos alkalmazott napi termelés szorzata, amelyet korábban az adott alkalmazott átlagos munkahónapja alapján kaptunk.
Ez magában foglalja az egy alkalmazottra jutó átlagos outputot is. Ezek különböző mutatók, mivel nem minden munkavállaló olyan munkavállaló, aki közvetlenül befolyásolja a kibocsátás mennyiségét. Ez magában foglalhatja például a könyvelést, a karbantartó személyzetet stb. Ez meghatározható az egy munkavállaló havi átlagos termelésének és az alkalmazottak arányának az összes személyzetben kifejezett arányának szorzata alapján.
Teljesítményszintű módszerek
A munkatermelékenység mérésére számos módszer létezik. Választásuk attól függ, hogy melyik számítási módszert választották, azaz a képletben szereplő számlálótól. Ami a módszereket illeti, ez természetes, munka és érték.
Homogén termékek esetében a legjobb választani a természetes mérési módszert. A munkaerő-mérési módszert akkor lehet a legjobban használni, ha kellően nagy mennyiségű terméket állítanak elő munkahelyeken, csoportokban stb., Gyakran változó választék mellett. Ha a vállalkozás teljesen más típusú termékeket állít elő, akkor természetesen a legjobb a költség (érték) mérési módszer.
Természetes és munkás módszer
A munkatermelékenység mérésére szolgáló természetes módszer kiválasztása esetén az összes outputot a hozzá tartozó fizikai mennyiségekben kell mérni, azaz tonnában, méterben, stb. Van egy másik számítási lehetőség, amelyben az egységenkénti átlagos alkalmazotti bérszámot kell figyelembe venni. töltött idő - ember-óra, ember-nap.
A legjobb az ilyen természetbeni mutatók felhasználása a személyzet termelékenységének kiszámításához vagy az egyes alkalmazottak számára külön-külön.
Ami a munkaerő-módszert illeti, ebben az esetben a outputot standard órákban kell meghatározni. A szokásos órák megszerzéséhez meg kell szoroznia a munka mennyiségét a megfelelő időszabványokkal, majd hozzá kell adnia az eredményeket. Ennek a módszernek azonban számos hátránya van, ezért nem képes objektív értékelést adni a munkatermelékenység szintjéről és dinamikájáról, még az egyes munkahelyek esetében sem.
