Manapság divatos az okos, szépen beszélni, közmondásokat, mondásokat és más népszerű kifejezéseket használni a beszédében. Az egyik ilyen példa, amelyet ma gyakran hallatsz, a következő mondat: "Minden új - jól elfelejtett régi."
Kifejezési érték
Mint mondják, "minden átmeneti és távozó, csak a zene örök." Mit jelent ez? A lényeg az, hogy az életben minden nem egyenes vonalon halad, hanem egy körben. Minden esemény megismétlődik, jön és megy, eltűnik egy ideig, hogy visszatérjen. Adhat nagyszámú példát arra, hogy minden visszatér az első négyzetre. Az előző generációk tapasztalatait felhasználjuk, módosítjuk és új termékként mutatjuk be. Semmi baj abban a tényben, hogy minden új jól elfeledett régi, nem. Nem minden ember kap valamit, ami magáért származik. Ez csak az egyedi, tehetséges egyénekre jellemző, így a többieknek valakinek a tapasztalatait kell felhasználniuk. Minden visszatér: divat, életkép, hobbi. Természetesen ez nem mindig látható a felületen, de ha alaposan megnézed, rengeteg példát találhatsz.
A szárnyas kifejezés eredete
Ez a "Minden új - jól elfeledett régi" kifejezés a XIX. Század első felében jelent meg. A szerzőség Jacques Pesce francia író tulajdonában van. 1824-ben kiadták az emlékezeteit, de a saját nevében nem tette közzé. Álnévként Rosa Burnet nevét, Marie Antoinette francia királynő személyes ruhakészítőjét használta.
Ennek a kifejezésnek van egy története. A cselekmény, amelyben született, a következő: a királynő, mint minden nő, nagyon szerette az új ruhákat. Magas státusza tökéletes volt. A varrónője, aki megpróbálta kedvelni a hölgyet, elkerülte a lehetőségeit. Egyszer Rose Burnet elvette a királynő egyik régi ruháját és megváltoztatta, kissé megváltoztatva a stílusát. A királynő nagyon elégedett volt az új dologgal. Ebben az esetben a varrónő arra a következtetésre jutott, hogy "minden új jól elfeledett régi."
A szerzőségről szóló viták
Megválaszolva azt a kérdést, aki azt mondta: „az új a jól elfeledett régi”, nehéz pontos választ adni. Ebben a témában sok vita folyik. Nem kétséges, hogy Jacques Pesce ezt a mondatot emlékirataiba írta. Néhányuknak azonban kétségei vannak afelől, hogy találta-e fel, vagy olvasta valahol. Kétségek merülnek fel, mivel ez a kifejezés, más szavakkal megfogalmazva, de ugyanolyan jelentéssel bír, más szerzőkben megtalálható.
A tizennegyedik században, az angol nyelvű költő, Jeffrey Chaucer egyik balladájában kifejezte azt az ötletet, amelyet oroszul a következőképpen fordítottak: "Nincs olyan új szokás, amely nem lenne régi." A 19. században élõ és dolgozó orosz író, K. M. Fofanov a következõket írta: "Ó, a gazdaságosság bölcsessége: minden új benne van a szeméttõl varrva." Akárhogy is van, nem számít, ki írja ezt a kifejezést, az a lényeg, hogy jelentése nemcsak ma releváns. Különböző korszakokban ez a gondolat aggasztotta az embereket. Ezért a következtetés arra enged következtetni, hogy minden valóban örökkévaló ebben a világban.
