A NATO-t alkotó országoknak, mint maga a szervezetnek is, meglehetősen vegyes hírneve van. Nézzük meg, milyenek a NATO-országok, és maga a blokk, és nézzük meg tevékenységének alapelveit, valamint a Nyugat-Európa és Amerika államainak egyesülésének előfeltételeit.
Szövetség háttere
A szovjet korszakban a blokkot kizárólag véres háborús bűncselekményekkel és katonáik megfelelő megjelenésével társították. De a valóságban mely országok voltak a NATO-ban a Szovjetunió számára? Még a második világháború utolsó szakaszában is a nyugati szövetségesek politikai vezetői között beszélt arról, hogy a szovjet állam lesz a következõ riválisuk. És valójában megtörtént. A közös győzelem nem annyira hozta össze, hogy megosztotta a tegnapi szövetségeseket. Amikor a közös cél eltűnt (a náci Németországot Adolf Hitler pusztította el), Kelet és Nyugat gyorsan váltak a leginkább kifoghatatlan riválisokká. A szocialista és a kapitalista rendszerek közötti, a II. Világháború kitörésekor elhalasztott nézeteltérések ismét felszínre kerültek. A modern történészek összekapcsolják a hidegháború feltételes kezdetét W. Churchill híres beszédével Fulton városában, amelyben kijelentette, hogy "a vasfüggöny megjelent Európában". A feszültség a szocialista rezsimek kialakításában is jelentkezett Közép- és Kelet-Európa számos államában (amelyet a Vörös Hadsereg vett el), ahol a bábkormányokat az úgynevezett „népi demokráciák” rendszerei révén hatalomra hozták. Ebben az időszakban a nézeteltérések csúcspontja a berlini válság volt. A közvetlen katonai összecsapás veszélye arra késztette a nyugati államokat, hogy egyesüljenek a „kommunizmus fenyegetése” előtt.
A szövetség kialakulása és fejlődése
Mindez ahhoz a tényhez vezetett, hogy 1949 tavaszán a kölcsönös megállapodások aláírása után
Tizenkét állam segítségével létrejött az Észak-atlanti Területi Szövetség (NATO). Később, az észak-atlanti katonai szerződés fennállására válaszul a Szovjetunió kezdeményezésére létrehozták a Varsói Szerződés Szervezetét (1955-ben). E két blokk konfrontációja meghatározta a bolygó következő négy évtized történetét. Ma hány ország tagja a NATO-nak? Kezdetben csak tizenkét alapító állam volt: Belgium, Dánia, Izland, Nagy-Britannia, Olaszország, Kanada, Norvégia, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Franciaország és az Egyesült Államok. A következő tagok csatlakoztak az 1950-es években. Görögország, Németország és Törökország voltak. Az ezt követő jelentős bővítésre már a kilencvenes években és kétezernegyedben került sor azon országok rovására, amelyek korábban a Varsói Paktum szervezetének részesei voltak (Bulgária, Románia, Szlovákia, Lengyelország). És néhány olyan ország, amely ma a NATO tagja, maga a Szovjetunió része volt (Litvánia, Észtország, Lettország). A struktúra eddig 28 részt vevő államot tartalmaz. A modern Oroszország és az Észak-atlanti blokk politikai kapcsolataiban partnerségeket hirdenek meg.
A szovjet állam belső reakciója
Valójában nem meglepő, hogy a Szovjetunió média teljesen baljós fényben képviselte a NATO tagjait. Végül is a szervezet kialakulása egyértelműen szovjet elleni természetű volt, mivel hivatalosan regionális blokkként jött létre, hogy megvédje Európa és Amerika államait a szovjet beavatkozástól. Ugyanakkor a Szovjetunió vezetése, amely egyáltalán nem tartotta magát agresszív oldalnak, és kiváló elképzelései voltak a távozó hidegháború tetteseirõl és kezdeményezőirõl, természetesen a NATO kialakulását saját létezésének közvetlen fenyegetéseként látta. Így bár a NATO-hoz tartozó országok kulturális és gazdasági kapcsolatokkal és programokkal rendelkeznek tevékenységük programjában, a blokk elsősorban katonai jellegű.
