A határok védelme és a polgárok biztonsága az állam egyik legfontosabb feladata. A katonai kiadások bármely ország állami költségvetésének bizonyos részét teszik ki. Értéküket két fő paraméter alapján alakítják ki. Az első és a legfontosabb a külső fenyegetés mértéke, amelyet az ország érez. A másodikt a nemzetgazdaság képességei, különösen a bruttó hazai termék (GDP) határozzák meg. - Fegyverek vagy olaj? - A vezetők többször is feltették ezt a kérdést népeikhöz, bár nem mindig akarták hallni őszinte választ.
A militarizáció a katonai kiadások részesedésének túlzott növekedése. Ezt számos ok okozhatja, mind külső, mind belső okokból.
Leon Trotsky, az RCP (B.) IX. Kongresszusán a Vl. Smirnov a fiatal szovjet köztársaság közgazdaságának katonai pályákra való áthelyezésének kérdésében ragaszkodott ahhoz, hogy a paraszt és az ipari munkát a hadsereg szolgálatának ugyanazon alapelvek szerint kell megszervezni, igazolva egy ilyen megközelítést egy ellenséges környezettel. Ezenkívül a Forradalmi Katonai Tanács elnöke úgy vélte, hogy a militarizáció csak félig történik, és támogatja az egész dolgozó lakosságnak a munkaerõ-hadseregbe történõ mozgósítását.
Az ország helyzete ezekben az években hasonló volt az ostromolt erőd helyzetéhez. Ugyanakkor a feladat nem védelem, hanem a marxizmus terjedése a lehető legnagyobb területeken, azzal a kilátással, hogy a bolygó összes országát bevonja a szocialista unióba.
A nehézipar kiemelt fejlesztése, amely az 1920-as években elfogadott iparosodás felé haladt, olyan termelési bázis létrehozására irányult, amely lehetővé teszi a soha nem látott mennyiségű fegyverek előállítását. A nemzetgazdaság általános energiaintenzitása jelentősen megnőtt, ami alapvetően új energiakomplexum felépítését tette szükségessé. Mindezek az intézkedések nem a lakosság jólétének javítását célozták, éppen ellenkezőleg, az embereknek szorosabban kellett meghúzniuk övüket.
Ez a megközelítés megkövetelte a katonai-ipari komplexum kiemelt fejlesztését. Valójában a militarizáció a Szovjetunióban nem korlátozódott arra a tényre, hogy a védelmi termékeket egyedi vállalkozásokban gyártották. Az ország termelési kapacitásainak szinte az összes részt vett a háború előkészítésében. Sok évtizeden keresztül minden üzemben vagy gyárban a termelés egy részét a katonai osztály elfogadta, profiljától és a megyei hovatartozástól függetlenül.
A rádiótechnika, a ruházat, az élelmiszeripar, a traktor- és a gépipar elsősorban a védelem területén működött. A fogyasztási cikkeket maradvány-alapon állították elő. Ezért rejtett militarizálást hajtottak végre. Ez a jelenség a súlyos elnyomás révén elnyomta a szovjet gazdaságot, kiválasztva a legjobb szakembereket és valóban hatalmas erőforrásokat.
Az űr militarizálása különleges szavakat érdemel. A világ első műholdját egy kontinensközi katonai rakéta bocsátotta pályára, amelynek célja a nukleáris töltések továbbítása a célponthoz. Így a Szovjetunió prioritása a Föld közeli tér fejlesztésében a védelmi ipar eredményeinek köszönhető.
A legtöbb szovjet utasszállító vonalhajót stratégiai bombázók vagy katonai szállító repülőgépek konstruktív alapján hozták létre.
A katonai kiadások terhe végül elviselhetetlennek bizonyult még olyan természeti és emberi erőforrásokban gazdag ország számára is, mint a Szovjetunió. A túlzott militarizáció az egyik oka annak, hogy a szocialista gazdaság összeomlott.
