A modern szociológiát a társadalmi tudás különböző fogalmainak együttélése jellemzi. A szociológiai ötletek jelenlegi folytonossága a társadalomra vonatkozó tanítás fejlõdésének alapja. Jelentős hozzájárulást jelentett a haladáshoz az a koncepció - Parsons szerkezeti és funkcionális elemzése -, amelyet a kiemelkedő amerikai tudós megfogalmazott a múlt század közepén. Ma a Talcott Parsonsot a tudományos világban a szociológiai tudomány egyik klasszikusának elismerik. Készített egy részletes koncepciót - funkcionális elemzést, amely szükséges módszertani eszköz a modern világ szociológiai ismereteinek teljes változatosságához.
Ennek a koncepciónak a középpontjában a szisztematicitás fogalma áll, és ehhez kapcsolódik a társadalmi egyensúly, a konfliktus, a konszenzus és a társadalom mint rendszer evolúciója kutatásának tárgykörébe tartozó ötletek és problémák teljes komplexusa.
Parsons először a funkcionális elemzést metodológiai erőforrásként kezeli, feltárva a Henderson-Pareto elméletet, ahol a gazdasági kérdésekre és a társadalom fejlődésében betöltött szerepére helyezték a fő helyet. Ezt követően Schumpeter folytatta ezt a témát, aki éppen a gazdaság elemzéséhez jutott szisztematikus természetének szempontjából.
Összegezve a tudósok következtetéseit, Parsons arra a következtetésre jut, hogy önmagában a szisztematika nem képes objektíven magyarázni a társadalmi trendeket, ezért a társadalmi funkciók vizsgálatának elemeit be kell vonni egy szisztematikus elemzésbe. És született ez az összetett elméleti oktatás - „szerkezeti-funkcionális elemzés”. Lényege a modern társadalmi életben megfigyelt minták és trendek tanulmányozásának megközelítésének universalizmusában rejlik.
Ebben az elméletben teljesen új volt a társadalom kibernetikus aspektusainak, mint „kulturális szimbolikus jelentések rendszerének” tanulmányozása. A kibernetikus módszer lehetővé tette a társadalom stabilitásának és entrópiájának eddig gyakorlatilag még fel nem fedezett problémáinak lényegesebb kezelését.
A Parsons által alátámasztott funkcionális elemzés lehetővé tette, hogy újból áttekintsük a társadalmi konfliktus akkoriban népszerű problémáját. A helyzet az, hogy a pozitivizmus és annak módszerei terjedése egyoldalúságot és ellentmondást váltott ki a stabilitás és a konfliktus kategóriáinak értelmezésében. Ezért felmerült a kérdés a káosz és a rend társadalmi együttéléséről, mint a társadalmi élet dialektikus aspektusáról. Az akkori konfliktuselmélet fejlesztésével Lewis Coser, az amerikai közgazdász és szociológus valójában kiegészítette Parsons gondolatát, azzal érvelve, hogy a társadalom nem pusztán stabilitással meríti ki az összes lehetséges államát. Ez a következtetés különös jelentőséggel bír annak igazolásakor, hogy egy gazdaság fejlõdési tendenciái az államaiban ciklikus változásokon mennek keresztül - a válságidõket a relatív gazdasági stabilitás idõszakai váltották fel. Ezért a funkcionális elemzés a gazdaságban ma szükséges módszertani módszer a gazdasági folyamatok tanulmányozására, különösen a kockázatok valószínűségének felmérése, a makrogazdasági előrejelzés és mások területén.
Parsons elméletben az elemzési egység az egyén konkrét cselekedete, nem pedig az absztrakt társadalom egésze. Egy ilyen alapvetően új megközelítés lehetővé tette a társadalom elemzését nem a személy egyéni vonásainak szempontjából, amelyet a pszichológiában elfogadtak, hanem az egyén viselkedésének egy adott helyzetben való figyelembevétele szempontjából. Parsons szerint a társadalmi akció egy időben és térben lokalizált viselkedés, amelyet egy olyan személy okoz, aki a környező társadalomban bizonyos funkciókat lát el. Ezen funkciók összefüggésében különféle struktúrák, társadalmi mechanizmusok, érték- és kulturális rendszerek kereszteződhetnek egymással, és mindegyik befolyásolja az ember viselkedését és a társadalmi funkciók ellátását.
Ez a teljesen eredeti megközelítés, amely magában foglalta a funkcionális elemzést, és új módszertani paradigma alapjait teremtette meg a jövő európai szociológiájának. Parsons ötleteinek híres követői Max Weber, Wilfredo Pareto, Robert Michels voltak.
Általában véve, bár Parsons elmélete tartalmaz néhány absztrakciót és a formalizmus elemeit, továbbra is nagyon népszerű és gyakorlatilag igényes a modern társadalom elemző elemzésében.
