A kultúra mindenekelőtt a készség bizonyos szintű tökéletesítése, értéke. Ez az ideális tárgyak kombinációja, amelyeket az emberiség hoz létre a fejlődésének folyamatában. A kultúra szempontjából bármilyen tárgy vagy folyamat úgy tekinthető, amely nemcsak gyakorlati jelentőséggel bír, hanem a világ színezésének különleges értékével is rendelkezik.
A kultúra lényege az ember kreatív tevékenységében rejlik. Végül is ismeri ezt a világot, objektív ismereteket kap, és ennek a tudásnak a sokféleségében a legfontosabb szerepet a művészet és a tudomány játszik.
A kultúra fogalmát és lényegét több fogalom is figyelembe veszi. Például a társadalmi-attribútív koncepció azt az emberi társadalom szerves részeként kezeli. Ebben a megértésben a kultúra magában foglalja az összes jelenség, amelyet maga az ember hozott létre. És mindaz, ami az emberi elme segítségével jön létre. Ennek megfelelően szellemi és anyagi részekre osztható.
A kultúra lényege az antropocentrikus koncepció szempontjából az etikai normák. Ennek keretében az anyagi és a szellemi produkció másodlagos szerepet játszik. És a világnézet, az esztétikai ízlés, amely közvetlenül az embert előtérbe helyezi. Ennek a koncepciónak a fényében az olyan jelenségek, mint az erőszak, a kard, a bomba és hasonlók antikulturális elemek, és nem létezhetnek.
A transzcendentális koncepció a kultúra lényegét szuperszociális jelenségként határozza meg. Ugyanakkor nem korlátozódhat sem történelmi eseményekre, sem személyes ábrázolásokra. Valamely transzcendentálisnak definiálják, mivel minden jelenség elmúlik, de a kultúra megmarad. Különösen a világ vallásai, a technológia és a tudomány, valamint a művészet függetlenek. E koncepció keretein belül az értékek örökkévalóságban élnek, és azokat semmilyen módon nem lehet társítani az idővel és a térrel.
A kultúra lényege nem csak a múzeumokban és archívumokban rejlik, hanem az emberben is. Végül is az egyén nem élhet külön a kultúrától. A kultúrában és a prizmáján keresztül az ember képes önmegvalósításra és a természet által rejtett lehetőségek teljes kihasználására.
A kultúra lényegének megvitatásakor érdemes odafigyelni a politikai kultúra fogalmára is. Ez a koncepció alakult ki a 20. század közepén kialakult koncepcióban, amelynek lényege abban rejlik, hogy a politikai folyamatokra mindenképpen régóta kialakított belső törvények vonatkoznak, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a kultúrához és a politikához.
A politikai kultúra lényege abban rejlik, hogy egy sor ötletet reprezentál a nemzeti és társadalmi-politikai közösségről, az egész politikai életről, valamint a működés szabályairól és törvényeiről.
Ezt a koncepciót két fő irányba tekintik. Az első szubjektivista vagy biheviorista, amelynek megértésében a politikai kultúra a politikai tudat szférájára korlátozódik, és az ember szubjektív politikához való hozzáállásának tekinthető.
A második irány az objektivista, amely a politikai kultúrát nem csak az orientációk és hiedelmek rendszerével, hanem a politikai tevékenységgel való szoros kapcsolatával is megvizsgálja.
Ami a politikai kultúra alkotóelemeit illeti:
- a politikai pozíciók, különösen érzelmi és érzéki oldaluk;
- a politikai rendszerhez fűződő világnézeti hiedelmek, attitűdök és iránymutatások, ideértve a politika ismereteit is;
- egy adott társadalomban elismert politikai magatartás mintái.
A kultúra nagyon összetett és sokrétű jelenség, ezért kutatása meglehetősen fárasztó és gondos folyamat.
