A tartalomelemzéshez szükséges az olvasót érdeklő dokumentumok tartalmában bizonyos tendenciák és tények azonosítása. A dokumentumok tartalmának tanulmányozása társadalmi kontextusában az elemzés különböző irányokba tehető (politikai, folyóiratok elemzése, kérdőíves eredmények), és a társadalmi tevékenység bármely területén felhasználható fő kutatási módszerként. Ezenkívül a kutatási folyamatban a tartalomelemzési módszer lehet kiegészítő, párhuzamos, irányító is.
A szövegek tartalomelemzése bizonyos alapelveket követ:
1. A formalizálás elve.
Az elemzett szöveg egyértelmű szabályokat tartalmaz, amelyek megerősítik a sajátos jellemzőket.
2. A statisztikai szignifikancia elve.
Azok az elemek, amelyek a szövegben a tartalomelemzés szempontjából jelentősek, nem lehetnek egyetlenek. Bizonyos jelek bizalmas felépítéséhez ezeket elég gyakran meg kell ismételni a szövegekben.
A tartalomelemzés gyakran szociálisan orientált, és ezekben az esetekben a médiajelentések, üzleti dokumentumok, a különféle interjúk tartalma, levelek, a kérdőív kérdéseire adott válaszok kutatási tárgyakká válnak. Ezeket a tanulmányokat azoknak a jelenségeknek és tényezőknek a meghatározására végezzük, amelyek hozzájárultak a szövegek létrehozásához, és befolyásolták azok tartalmát, valamint egyes szövegelemek jellemzőit: szerkezet, nyelvi stílus, kommunikációs hangok és ritmusok, a szövegek címzettekre gyakorolt hatásának felmérése. A szöveges tartalom elemzésének ez a módszere a szerző személyes tulajdonságainak azonosításában is segít, és több szakaszban fordul elő:
- Feladatok, témák és kutatási hipotézisek megfogalmazása.
- A kategóriák meghatározása az elemzéshez:
- a tanulmány több fontos pontra oszlik, amelyekben megtalálják a legfontosabb kérdéseket, amelyeket meg kell határozni a szövegekben (értékek, jel, célok, hős, téma, a szöveg műfaja és a szerző);
- A média tartalomelemzésének megvan a maga sajátos kategóriájú rendszere: a probléma lényege, a megjelenéséhez hozzájáruló okok, a vizsgált problémák tárgyai, a jelenlegi helyzet általános feszültsége, és a probléma megoldásának lehetőségei.
A kvalitatív és pontos elemzéshez kategóriáinak kimerítőnek (az egész tanulmány lefedettsége), kölcsönösen kizáróknak (a szöveg elem csak egy kategóriához tartozik), megbízhatónak (a szövetelemnek a kategóriához való kötéséről minden kutató megállapodott), megfelelőnek (a kategóriák megfelelnek a szöveg tartalmának).
A tartalomelemzés az elemzési egységek (mondat, szó, téma, javaslat, maga az üzenet) megválasztásával kezdődik. Ezen egységek objektív tanulmányozását a nagy szöveges elemek fényében kell figyelembe venni, például ha egy szót választunk, akkor a mondat lesz ez az elem.
Ezután beállítja a elszámolási egységet. Ez az egység lehet egy adott üzenet sugárzási ideje a médiában, a sorban lévő szöveg száma, a szövegben szükséges attribútumok száma.
A tartalomelemzés egyik fontos problémája az elemzett források kiválasztása. Ebben a helyzetben a fő feladatok a forrás megválasztására, a témával kapcsolatos szövegek számára és az írásuk dátumára, a tanulmány témájára korlátozódnak.
A tartalomelemzés általában egy évre szóló szövegmintát foglal magában, például: ülés jegyzőkönyve - 12 perc, médiajelentés - 12-16 folyóirat (levegőnap). Vagyis a médiatartalom-elemzés 200-600 szöveget tartalmazhat.
Ezenkívül az összes elemzett adatot összefoglalják a fő dokumentumban, a tartalomelemzési táblázatban. E táblázatok összeállítása a minta tulajdonságaitól és a vizsgálat fázisától függ.
Például az elemzés kategóriájának meghatározásakor a táblázat hasonlít egy kérdőívre egy kérdéssel (kategória) és annak válaszaival (jelek). Az elemzési egységek meghatározásakor létrejön egy kódoló mátrix (nagy tanulmányokhoz - mátrix jegyzetfüzet, kis tanulmányokhoz (legfeljebb 100 egység) - minden szövegnek meg van saját mátrixa).
